A lélegzet a szankszrit nyelvben a „lélek” szóval rokon. Erejében a levegővel együtt belélegzett egyetemes életerő, a csi révén az egész világon minden részesül. A tao és a budhizmus spirituális hagyományában a helyes légzés oktatása hosszú múltra tekint vissza, nálunk Európában már az iskolapadban nevelik ki belőlünk, így mire éretté válunk el is felejtjük a helyes légzés metódusát.

A légzést magas szinten művelő jógik a be és kilégzés között ezerig is el tudnak számolni, és a légzést olyan csendben és összpontosítással művelik, hogy a szájuk és az orruk közé tartott tollpehely meg sem rezdül, nyilván minimális külső ingerek hatására, ráérnek ezzel kísérletezni.

A lélegzés testileg, érzelmileg és szellemileg egyaránt hat. Ebben rejlik a titka, gyógyító lélekemelő, tisztító ereje. A légzés inkább afféle ősrégi házi szer, amely mindig kéznél van. Ha tudatában vagyunk a légzésnek, észrevehetjük, hogy egész életünkben elkísér, akár egy jó barát, akire minden pillanatban számíthatunk. A tudatos légzés hatására, mely csak egy kis odafigyelést esetleg napi rutinként beépítve hétköznapjainkba 10-15 percet jelent, tapasztalhatod, hogy egész életed ritmusa, minősége megváltozik.

A be és kilélegzett levegő földünk minden élőlényével összeköt bennünket. Szervezetünk számára a tudatos légzés éppolyan fontos, mint a tudatos táplálkozás. Ha tudatosan lélegzünk, megtanulunk kapcsolatot ápolni magunkkal.  A légzésben az a különleges, hogy akaratlagosan és akaratlanul is működhet. Akaratunk erejével bármikor visszatarthatjuk egy időre lélegzetünket, illetve mélyebben, gyorsabban vagy egyszerűen másképpen lélegezhetünk.

Már az ókorban rájöttek arra, hogy a tudatos légzésre való törekvés, a testi, lelki és szellemei fejlődés eszköze is lehet. A távoli/keleti kultúrák iránti folyamatosan növekvő érdeklődésnek köszönhetően már a nyugati országokban is foglalkoznak a légzéstechnikával. Az e téren szerzett tapasztalatok főként terápiás munkában jutnak kifejezésre, melyet a yoga és a kineziológia is alkalmaz. A lélegzet ugyanis elválaszthatatlanul kötődik az érzelmeinkhez és ezáltal közvetlen hatással van rá. Hangulatunk akár már abból kiolvasható, hogy hogyan lélegzünk. Ijedtünkben visszatartjuk a levegőt (eláll a lélegzetünk), a szerencsésen kiállt izgalmak után fellélegzünk, örömünkben mélyen és élvezettel beszívjuk a levegőt. Tehát feltételezem, hogy ha az érzelmek hatással lehetnek a légzésre, akkor a lélegzet megváltoztatásának szükségszerűen ki kell hatnia az érzelmekre.

Vegyünk egy példát: félelmetes vagy fenyegető helyzetben sokak lélegzete felszínessé válik, hogy ne kelljen érezniük saját bizonytalanságukat vagy nyugtalanságukat. A felszínes légzés kicsit olyan, mintha halottnak tettetné magát az ember: csökken az élmény intenzitása, ugyanakkor az ember életereje is csökken és ettől még sokkal veszélyesebb színben tűnik fel a helyzet.

A légzésterápiában végeredményben újra kell értelmezned a félelmeid, illetve saját bizonytalanságod. Ha biztonságos keretek között teret engedünk a félelemből eredő reakciónak, egyúttal nyitottá válunk a félelemre és a hozzájuk kapcsolódó aggályainkra, tapasztalhatjuk, hogy félelmeink jó része magától elillan, mivel egyszercsak alaptalannak bizonyul. Egy terápia során átélhetjük, hogy saját lélegzetünk minden élethelyzeten átsegíthet bennünket, így aztán egyre nagyobb belső nyugalomra és életerőre tehetünk szert. Ha aztán megtanultuk nem elveszíteni a fejünket, jobban mondva a lélegzetünket, életterünk is újra kitágul.

Félni főként olyankor kezdünk, amikor valami új, ismeretlen dolog előtt állunk, ilyen esetekre ugyanis nincsenek elraktározott viselkedésmintáink, régebbi tapasztalataink. Az ebből fakadó bizonytalanság a félelmek ideális táptalaja. Ugyanígy félelem övez minden újabb „lépcsőfokot” a fejlődésünk során, így tehát a félelem átélése bizonyos mértékig a természetes érési folyamat fontos része.

Végezetül hadd mutassak be egy kalsszikus rebirth légző gyakorlatot, mely mindössze fél percet vesz igénybe, de roppant hatásos. Elég, ha az ember naponta egyszer elvégzi, ha ezt például idén minden nap megteszed, nagyon sokat fogsz megtudni a légzés titkáról és légzési szokásaid is megváltoznak.

Csupán négyszer öt lélegzetvétel az egész:

• vegyünk négy rövid lélegzetet
• a négy rövid után vegyünk egy jó mély lélegzetet
• háromszor ismételjük meg a négy rövid és egy mély lélegzetet, ami összesen húsz lélegzetvételt jelent

A ki és belégzés folyamatos legyen, mintha a húsz lélegzetvétel valójában egyetlen lélegzet lenne, vagyis a ki és belégzések között ne tartsunk szünetet. Lehet kezdetben kicsit szédülni kezdünk vagy enyhe bizsergést érzünk majd a tenyerünkben. Mivel rosszak a légzési szokásaink, nem vagyunk hozzászokva ennyi energiához. Ne siessük el, nyugodtan hagyjuk abba, idővel tapasztaljuk, hogy egyre könnyebben megy, ugyanakkor pedig egyre életerősebbek leszünk.